Egyházközségeink négy külön úton indultak el, négy külön utat jártak be. Sok nehéz helyzetet küzdöttek le elődeink, ha a templomok falai beszélni tudnának talán a legtöbbet el sem hinnénk. Harcoltak őseink ezer évvel ezelőtt, harcoltak száz évvel ezelőtt és harcoltak tíz évvel ezelőtt is. Voltak akik sokat áldoztak életükből, voltak akik mindent feláldoztak, hogy ezáltal megmentsenek valamit és átadják nekünk.
Ezeken az oldalakon az ő történetük olvasható…

Létem ha végleg lemerült
ki imád tücsök-hegedűt?
Lángot ki lehel deres ágra?
Ki feszül föl a szivárványra?
Lágy hantú mezővé a szikla-
csípőket ki öleli sírva?
Ki becéz falban megeredt
hajakat, verőereket?
S dúlt hiteknek kicsoda állít
káromkodásból katedrálist?
Létem ha végleg lemerült,
ki rettenti a keselyűt!
S ki viszi át fogában tartva
a Szerelmet a túlsó partra!